Hát eljött megint, beköszöntött, újra itt van, mint minden félév végén a VIZSGAIDŐSZAK. Nagy lelki megpróbáltatás ez nekem, ilyenkor látom, hogy ismét nagyjából feleslegesen dolgoztam az elmúlt hónapokban. Mondta is lelkem jobbik fele, hogy írjam ki magamból. Ennek a tanácsának a mélyén, gondolom, némi önös érdek is felfedezhető, ő az, akinek sirámaimat végig kell hallgatnia.
Másrészt viszont kiapadhatatlan jókedv forrása is a vizsga. A múlt héten az írásbeli vizsga eredményhirdetése után reklamált az egyik hallgató, hogy miért kapott ő az egyik feladatára nulla pontot, amikor valaki másnak, nézzük meg, ugyanaz a megoldás maximális pontot ért. Megnéztük, tényleg ugyanaz volt a megoldás. Még a hibák és az elírások is ugyanott voltak. Többé-kevésbé végig az egész dolgozatban. Igazat adtunk neki, nem járja, hogy csak azért, mert nem ugyanaz javította a dolgozatukat, különböző legyen a pontozás. Megbuktak. De sebaj, jönnek még vissza. És ha akkor sem sikerül, harmadszor is. Esetleg negyedszer. És a következő félévben újra.
Utolsó kommentek