hallgatok

Belátom, nem túl eredeti ötlet, de kipróbált, bevált program, mindig sort kerítünk rá.
Idén a Duna-Dráva Nemzeti Parkot kerestük fel. Rákaptunk az utóbbi időben a nemzeti parkok látogatására, mert egyrészt megbízható szállást adnak, másrészt szép vidékek, harmadrészt szakértő vezetőkkel találkozunk.
Fogtuk a bicikliket (szerszámokat, tartalék belsőt, kulacsokat, miegymást), két hétre való ruhát és játékot, sátrat, hálózsákot, a fél konyhát, ezt mind bepakoltuk az autóba illetve a tetejére, és még mi is befértünk nagy nehezen. Ja, kell még egy csomó pénz is (nem mindenütt van ám ATM, és kártyával se lehet fizetni a falusi kisboltban), szerencsére az kis helyet foglal el. Röpke hét óra alatt oda is értünk Drávatamásiba. Vagy esetleg rá, de talán mégis inkább bele. Rögtön szívélyesen üdvözölt bennünket több ezer szúnyog az udvaron, a házban meg egy óriási rétisas. Az utóbbi szerencsére nem élt, kitömve riogatta az aprónépet a szekrény tetején. Bár lehet, fordítva jobb lett volna, az élettelen sast (és ölyvet, baglyot, gólyát, menyétet) hamarabb megszoktuk, mint az élő szúnyogokat.

Ő volt a sasunk, aki a gyerekek álmát vigyázta.

Másnap aztán úgy gondoltam, biciklizzünk át Barcsra, majd onnan Drávaszentesre, a nemzeti park bemutatóközpontjába. Van a Dráva mellett jelzett kerékpárút, Drávatamási és Barcs között 11 km földutat jelzett. De rosszul ám, mert 11 km sár- és csalánutat találtunk helyette. Nem is mentünk rajta végig, szégyenszemre vissza kellett fordulnunk. De nem adtuk fel a kirándulás tervét, autóba ültünk, és csak eljutottunk Barcsra, majd a látogatóközpontba is. Ebédeltünk is Barcson, és újfent megfogadtam, soha többet nem eszünk ismeretlen, gyanús étteremben. Inkább két kiflit, az sokkal jobb, sokkal gyorsabb, és persze sokkal olcsóbb.
A drávaszentesi bemutatóközpont viszont várakozáson felül érdekes volt. A tikkasztó hőség ellenére, ami megakadályozta, hogy végigsétáljunk a tanösvényen. A kiállítás színvonalas volt, a gyerekek bemászhattak sasfészekbe. A büfés bácsitól pedig kaptak egy tülköt, hogy próbálják megszólaltatni. Sikerült is nekik, jobban, mint apjuknak, meglátszik az iskolai furulyaoktatás haszna. A szürkemarha szarvából készült tülköt persze egész máshogy kell fújni, mint a pentaton furulyát. Az udvaron őshonos magyar állatokat tartanak, a fiam nagy örömére szürkemarhákat is. Azok ugyanis a kedvenc állatai, a barátainak nevezi őket. 

Szürkebarátok

Szerencsénk volt, ugyanis a nemzeti park éppen vendégül látott vagy két tucat gyereket, a Duna ismerettár verseny győzteseit, akiket a szemközti ifjúsági táborban szállásoltak el, és mindenféle érdekes programokat szerveztek nekik. Ezekhez mi is csatlakozhattunk, így jutottunk el pl. Őrtilosba, a Dráva-Mura torkolathoz, gyűrűztünk madarat, és még kenutúrán is majdnem részt vettünk. Azért csak majdnem, mert éppen áradt a Dráva, és a szervező azt mesélte, hogy a múltkor beleborult a vízbe pár gyerek, és csak néhány óra sodródás után halásztak ki őket a horvát határőrök. Ez elvette a kedvünket, főleg, hogy a mi gyerkeink nem is tudnak jól úszni.

Dráva-Mura torkolat

A madárgyűrűzés csudálatos volt. Kifeszítettek egy hálót, amibe a kismadarak belegabalyodnak. Fogtunk egy feketerigót, egy énekes rigót meg egy cinkét. A szakember bemutatta, hogy ha a cinkét a hátára fektetik, akkor nem repül el, mert úgy érzi, fogják. Helyette megfogja a saját egyik lábát a másikkal, és forgatja a fejét. A természetben nemigen kerül szegény ilyen helyzetbe, csak a madarászok tolnak így ki vele. Azt is megtudtuk, hogy a rétisas fészke ötszáz kiló, és akkora is lehet, hogy egy felnőtt ember  elfér benne fekve. Meg azt is, hogy a rétisas időnként ölyvfiókát nevel fel. Na nem elárvult ölyvfiókán esik meg a sas szíve, nem is kakukkölyv rakja a tojását sasfészekbe, hanem elkapja az ölyvfiókát a sas, hazaviszi ebédre a fiókáinak. A kisölyv egy idő után magához tér, és ha nem eszik meg, egy idő után éhes lesz, és ő is tátogni kezd. A nem kimondottan okos és jó megfigyelő sas meg csak a tátogó sárga csőrt látja, és eteti, mintha a saját fiókája lenne.

Láttunk szarvast, őzet, nyulat, harcsát, keszeget, küszt, ölyvet, gólyát, fecskét, harkályt, gyurgyalagot, kormoránt, kócsagot, gémet, hattyút.

Sokat beszélgettünk a nemzeti park munkatársával, és néhány meglepő dolgot is mondott:

- a fenyőfa nem érték, a töves karácsonyfa csak a városi népek szenvelgése, hogy jaj, ne vágjuk ki a fákat, a nemzeti park sok dolgozója foglalkozik karácsonyfatermesztéssel.

- a génkezelt növényekkel többek közt az a baj, hogy meddőnek gyártják őket, így a termelő ki van szolgáltatva a vetőmag előállítójának.

- megnőtt a természetben szennyezésként a különféle nemi hormonok mennyisége, és ezért hermafrodita egyedek jelennek meg.

- a természetvédelem legnagyobb részt abból áll, hogy próbálják a népeket rávenni, hogy ne tegyék tönkre a világot, és próbálják a korábban elrontott beavatkozások (pl. folyószabályozás) hatásait megszüntetni. Igyekszenek élőhelyeket kialakítani és fenntartani, a növények és állatok pedig maguktól is megjelennek a nekik megfelelő helyeken.

- a rétisas eszmei értéke 1 000 000 Ft. Ez azt jelenti, hogy ha valaki elpusztítja vagy akár csak magánál tartja a sast vagy bármely részét, tojását, ekkora büntetésre számíthat. Óvatosan hát a kiránduláson gyűjtött tollakkal! Bár azt is mondta, hogy egy toll miatt nem szól a természetvédelmi őr.