hallgatok

A cím is sejteti, nem lesz szó világmegváltásról. Csak egy kis könnyű ennivalóról, ami az utóbbi időben gyakran kerül az asztalunkra és a hasunkba. Úgy készül, hogy fog a háziasszony (vagy -ember vagy akár -gyerek) egy nagy doboz joghurtot, egy szűrőt, egy tálat meg egy sűrű szövésű tiszta ruhát. Én egy négyszeresen összehajtott gézkendőt használok, de egy pelenka is megteszi. Nem az eldobhatós, hanem amit mi hordtunk annak idején. A szűrő jobb, ha műanyag, a fémes ízt egy picit átveszi a joghurt.
Szóval fogja az ember (vagy az asszony) ezeket a dolgokat, alkalmas sorrendben egymásba rakja (aki nem találja ki a megfelelő sorrendet, az nem érdemli meg, hogy egyék), a tetejére valami nehezéket tesz, és vár. Mondjuk elmosogat közben. Kb. félóra alatt a joghurtból kicsöpög egy csomó lé, a joghurt pedig mintegy varázslat eredményeként krémessé válik. Minél tovább hagyjuk csöpögni, annál sűrűbb, keményebb masszát kapunk.
Ezt a krémet szoktam aztán dzadzikibe használni, vagy hagyom egy napot is a hűtőben csöpögni, és fűszeres krémsajtot csinálok belőle. Leggyakrabban egyszerűen összekeverem mézzel (luxusváltozatban vaníliával és tejszínnel vagy mascarponéval is), és gyümölcsre teszem. Mézzel-citrommal-citromhéjjal ízesítve könnyű, finom kísérője palacsintának, sült almának (ehhez tudom még ajánlani a tokajival kevert mascarponét is, de az egy súlyosabb alkotás).
A gyerekek nagyon szeretik, ma is ez volt az ebédünk, leves, utána szilva, szőlő joghurttal. Kiváló megoldás a bolti műanyag gyümölcsjoghurtok helyett.