Mosogattam délután, és közben hallgattam a rádiót. Időnként nekibuzdulok, hogy milyen jó is lenne egy mosogatógép, de aztán különböző indokokkal lebeszélem magam. Drága, nem fér el a konyhában, a férjem is szívesen mosogat, sőt már a gyerekek is beszállnak néha. Meg remekül lehet közben rádiót hallgatni.
Szóval, ott tartottam, hogy hallgattam a Kossuth rádiót (nekem már csak az marad, nem MR1), és arról beszélgettek, hogy betiltották a Magyar Gárdát. Hurrá, egyetértek, nem való, hogy kopasz bakancsosok meneteljenek az utcán és riogassák a cigányokat, zsidókat, buzikat és más tisztességes népeket. Szervezett viszont a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom egy szimpátiatüntetést, és ezen megjelentek egyenruhás gárdisták is. A Jobbik is tervez hasonló megmozdulást. A Gárda honlapja is zavartalanul működik. Azt fejtegette egy jogász a rádióban, hogy alaposan meg kell nézni a bírósági ítéletet, szerepel-e benne, hogy tilos a Gárda egyenruháját viselni, mert ha nem, akkor szabad. És gondolom, akkor masírozni is szabad. Emberi szabadságjog. Azt ugyan nem tudom el se képzelni, hogy szegény Kovács23 rendőr őrmester honnan fogja tudni, hogy milyen egyenruhában szabad lenni és milyenben nem, meg hogy hány kopasz egyenruhás kelt már félelmet, azt viszont mindenki elvárja tőle, hogy jogszerűen intézkedjen.
Született egy olyan bírósági ítélet, aminek a szellemét nem lehet betartatni, a betűjét is alig.

A férjem szerint naiv vagyok, (szerintem idealista) amikor úgy gondolom, hogy ilyen törvényeket és ítéleteket nem kellene hozni. Azt nem tudom, mi lenne a jó megoldás, de biztos vagyok benne, hogy az emberekben kellene belső törvényeket kialakítani. Ebből nem is kellene sok, annyi nagyjából elég is lenne, hogy ne bánts senkit, vigyázzunk egymásra. Akkor pedig hiába kiabálna néhány eszement, hogy "Le velük!", senki nem hallgatna rájuk. Meg is teszem, amit én tehetek, a gyerekekkel megbeszéljük néha a vacsoraasztalnál, hogy nem szép dolog szemetelni, lopni, hazudni, verekedni, zsidókat égetni. Meg a hallgatóimat is szoktam küldeni vért adni. Tartok tőle, hogy kevés gyerekkel beszélgetnek, de hát vannak óvodák, iskolák is. Meg nagymamák, nagypapák, barátok.