Ma volt a gyereknap nálunk. Hát igen, kicsit elkéstünk vele. Ez úgy néz ki, hogy a gyerekek választhatnak valami programot (ha szerencsénk van, megússzuk a vidámparkot), ha nem sikerül, ajánlunk mi, idén pedig abban maradtunk, hogy meglepjük őket valamivel. Mostanra sikerült kitalálni érdekes programot.
Hoztuk haza a gyerkeket szüleimtől (a tengerimalacok maradnak még egy darabig hálistennek), de Tiszafüreden hirtelen letértünk a szokott utunkról, és elmentünk a Tiszához egy kikötőhöz. Ott beültünk egy ladikba, átvittek minket az élő Tiszán az ártérre (a fiam már ekkor nagyon belelkesedett, ha nagy lesz, ő is itt akar dolgozni). Ez igazából már a Tisza-tó, merthogy az egy furcsa tó, több tó, szigetek, nádas, madarak. Van ott egy tanösvény, ami a tiszavirágot és a helyi mesterségeket (kosárfonás, teknővájás, halászat) mutatja be. Szép, széles út (babakocsival is járható), kis fahidak, bujaság (a növényzet részéről, mi legalábbis mással nem találkoztunk), kilátótornyok, kárókatonák, gémek, hattyak, szép, színes táblák, fejtörő. Szemét nem. Európa. (Meg szúnyogok sajnos, pedig volt eszemben a szúnyogriasztó, csak aztán kihullott belőle.) Az út végén egy belső tavon ladikok kikötve, be lehet szállni, és evezni a tündérrózsák között. Gyönyörűség. A gyerekeknek kicsit nehéz volt az evező, de lelkesen dolgoztak, erőlködtek, irányították a csónakot. Egyre űgyesebben.
Jó nap volt, az aprónép is elfogadta meglepetésnek. Nem jártunk még a Tisza-tónál, pedig én ott nőttem fel, 30 km-nyire. Vagy lehet, hogy épp azért. A férjem debreceni (meg egy kicsit én is), de a Hortobágyon se voltam még, csak osztálykirándulással. Lehet, az lesz egy következő célpont. Máskor talán biciklivel megyünk, van a tó körül kerékpárút.
Jégkrémmel fejeztük be a kirándulást, és ekkor ért minket a nap legszomorúbb élménye, a szomszédos asztalnál ülők beszédének képében (ez egy helyre kis képzavar lett a végére).
Utolsó kommentek