hallgatok

Beteg volt a lányom (köszönöm, már jól van), nem mehetett iskolába, egyetemre kellett jönnie szegénynek. Megkértem, hogy jöjjön be gyakorlatra, hogy lássam, nagyon nehéz-e, amit tanulnak az egyetemisták. Az eredmény felemás érzéseket keltett bennem. Egyrészt büszke voltam az okos lányomra, másrészt sírni támadt kedvem az egyetemistákat elnézve. Az a 12 éves, waldorf iskolába járó lány ugyanis hamarabb kiszámolta két mátrix szorzatát, mint a 19 éves, érettségizett egyetemisták. És nem azért, mert otthon folyton ezt gyakoroljuk, ő se látott ilyet korábban. Az volt a roppant nehéz feladat, hogy számolják ki egy adott (egész elemű) 3x3-as mátrix és az egységmátrix szorzatát. Mindkét sorrendben. Aztán nézzék meg, mi lett az eredmény. Az én lányom volt az első, aki észrevette, hogy a két szorzat megegyezik egymással és az eredeti mátrixszal is. Na jó, belátom, egységmátrixszal szorozni nem bonyolult feladat, de a hallgatók között sok volt, aki még a harmadik sorban is tévesztett. Nem értem, hogy nem tudott rájönni (sőt: hogy tudott nem rájönni), mi történik szorzás közben.