Elleptek minket a pókok. Nem tudom, mi van velük, de teleszőtték a kertet. Többségükben nagyok, keresztesek, de láttunk már darázscsíkosat is. Az a levendulát szereti. És nagy. Mint egy elefánt, legalább.
Van itt egy az ablak alatt (nagy, keresztes), az minden reggel újra megszövi a hálóját. Nem tudom, mi lesz vele éjjel, valami jár erre és széttépi, vagy csak szeret a pók szőni, de már sok hálót készített.
Nyáron még másfajta, kisebb pókjaink voltak, azok a kapu és az ajtó közötti járda fölé szerettek hálót szőni. Na szegények, azoknak is minden reggelre újat kellett szőni. Viszont félelmetesen gyorsan dolgoztak. Volt úgy, hogy reggel elment a férjem dolgozni (a hálókat persze leszdte, és egy idő után már nem is a fejével), egy órával később mi is indultunk a gyerekekkel, és nekünk újra meg kellett küzdenünk a pókhálókkal.
Tudja különben valaki, hogy készül az első néhány szál? Hogy tud egy ilyen kis (nagy) állat áthidalni két métert vagy még többet? Hogy tudja megtervezni, hogy a fal és a fa melyik két pontját kell összekötnie, aztán hogy ugorja át azt a jó két métert (fenekében a pókfonállal)?
Utolsó kommentek