hallgatok

Arany János mindenütt. Könyvben, zenében, és már színházban is.
 

A lányom tanítója színházi ember volt valaha, szólnak neki időnként, ha valamelyik előadásra érdemes elvinni az osztályt. Így jutottunk el vasárnap a Szkéné Színházba. Nem könnyen, a szombati hóesés megnehezítette a közlekedést, rögtön a ház előtt elakadtunk, ki kellett ásni az autót a derékig érő hóból. Engem ráadásul elkapott valami infulenzaszerű megbetegedés (vagyis én kaptam el őt), minden adott volt egy kellemetlen naphoz. Szerencsére a kezdeti nehézségek után mégiscsak odaértünk a színházba. És nem bántuk meg. Az utóbbi idők legjobb előadását élvezhettük, felnőttek, gyerekek egyaránt. A másfél szereplő (egy színész meg egy zenész) egészen kiemelkedően játszott. A zenész is ügyes volt, de a színész-rendező-zenész-kommunikációs szakértő zseniális volt. Érdemes figyelni rá, Gál Tamásnak hívják, a Felvidékről jött. Néhány parókával féltucatnyi szereplőt személyesített meg, dobolt kannán (az a régi piros, zománcos, amilyen nagy- és dédszüleinknek volt), bevonta a gyerekeket a játékba, színpadra hívta őket, gitározott, énekelt, szellemes volt, remekült improvizált a gyerekekkel, élvezhetően adta elő a nagyidai cigányok gyerekeknek kicsit nehezen érthető történetét.  Nem szeretem ezeket a kifejezéseket, mert lejáratták őket, de zseniális, fantasztikus, fergeteges.

Régóta szeretjük a Kalákát. Arany Jánost is. Karácsony óta pedig már kettőt együtt is. Tudom ajánlani mindenkinek például A walesi bárdokat. Különösen érdemes iskolásoknak meghallgatni, akiknek kötelező megtanulni, és úgy veszem észre, a mostani generációnak ez nem könnyű feladat. Nálunk legalábbis már a fürdőszobában is Edward király vágtat fakó lován.

Készült egy kis film a gyerekek iskolájáról Az én iskolám pályázatra.

Leképeztek ma minket, itt.

Sokan írtak már a mozgássérültek számára fenntartott helyekre parkoló audikról, én most csak azért, mert amit ma láttam, az szokatlanul bunkó dolog volt. A szép nagy terepjáró ugyanis egyszerre két ilyen helyet foglalt el. Szinte mértani pontossággal állt a két hely közepére. Igazolványa nem volt.

Panaszkodtam nemrég egy hallgató stílusára. Visszavonom, igen emelkedett és választékos megnyilvánulás volt azokhoz képest, amiket hallani szoktam. Bár ezek nincsenek rögzítve, csak az emlékezetemben. Ízelítő következik (emlékeztetőül: felsőoktatási intézményben vagyunk):

- A kurva élet faszát -mondta egy meglett ember, mikor ismerősét megpillantotta.

- Olyan fasz vagyok, amiért, ...

- Hát ez nagyon szar lehet neked.

- Mi a fasz bajod van?

A két utóbbi idézet lányoktól származik. Nem ritkaság, hogy ilyesmi hangzik el a folyosón, de megesett már gyakorlaton is, akkor kértem, hogy ezt a nyelvet a kocsmában legyenek kedvesek használni, ne az egyetemen.

Múltkor láttunk a gyerekekkel egy betonkeverő autót, aminek a nagy forgó tartálya tele volt ragasztva kis tükrökkel, mint egy diszkógömb. Sajnos éppen borús idő volt, se szikrázó napsütésben, se esti lámpafényben nem tudtunk gyönyörködni benne, de így is jópofa látvány volt.

Elnézést kérek azoktól, akik sem a matematikához, sem a programozáshoz nem értenek, ez a bejegyzés nem nekik szól.

Mindenféle mezőgazdasági mérnök szakos hallgatóim deriválni tanulnak éppen. Jobban mondva tanulásról többnyire nincs szó, inkább csak tanításról. Azzal biztattam őket, hogy differenciálni nem nehéz, vannak szabályok, meg van adva az alapfüggvények deriváltja, csak össze kell rakni. Nincs szükség hozzáadott tudásra. Azt találtam mondani, hogy egy számítógépet is meg tudnánk tanítani deriválni, ha muszáj lenne. (Na integrálás programozására nem vállalkoznék.) Megkérdezte erre az egyik hallgató, hogy ha ír egy programot, ami tud deriválni, elfogadom-e a félévét. Mondom, persze, ha ilyet tud, akkor az elég matematikából. Azt is mondtam, hogy gondolja meg, nekilát-e, mert azért annyira nem egyszerű feladat.  
Azóta elterjedt ez a hír, és nem győzöm lebeszélni a népeket. Nem tudom, az elsőéves hallgatók mennyire tudnak programozni, egy rutinos programozó (aki még deriválni is tud, mert ilyen is van ám a környéken) kétnapnyi munkának becsülte. Furcsa, hogy mennyire nem tudják felmérni, melyik a nehezebb feladat. Olyan is volt, aki azt mondta, egy próbát megér, na ezt nem is értettem, hogy gondolja. Leül, és hirtelen megpróbál írni egy programot, hátha pont sikerül?

Ezt az üzenetet kaptam ma egy hallgatótól:

Jó napot!

Azt szeretném kérdezni,hogy milyen jelszóval tudom letölteni a matematika előadás anyagát!?
Előre is köszönöm!
aláírás

Ma két nyúl is látogatta a gyakorlatot. Egy fekete meg egy fehér oroszlánfejű nyúl, tényleg úgy is néztek ki. Olcsó poén lenne most azt mondani, hogy nem is lógtak ki a hallgatók közül; de igen, kilógtak, sokkal aranyosabbak voltak.

Ma egyébként is jó volt a hallgatókkal beszélgetni, megtudtam, hogy amit a múltkor láttam  a folyosón, nagy bogár vagy kis kolibri, az szender volt, meg hogy az egyik hallgató hat éve tenyészt tengerimalacokat, ha valami problémánk van a disznainkkal, forduljunk hozzá. És még olyan hallgató is került, aki tudott valamit a deriválásról, integrálásról, matematika fakultációra járt ugyanis.

Azt olvastam ma a Híradó honlapján, hogy Miss Plastic Hungary verseny lesz pénteken. A győztes kap egy lakást, és a sebészorvost is díjazzák. Nem is tudok erre mit mondani. Mindenki háborogjon maga.

Szoktunk kapni időnként a helyi Forrás Egyesülettől képeslapot. A képes felén régi fénykép szokott lenni, az írás hagyományőrzésre, közösségépítésre, lokálpatriotizmusra buzdít. A tegnapi lap a következő idézettel kezdődött:

"Két dolgot adjon az ember a gyerekeinek útravalóul: gyökereket és szárnyakat."    (Ismeretlen)

Gondolom azért, hadd szenvedjen az a büdös kölyök a szárnyaival, a földbe gyökerezve. (Arra nem is merek gondolni, hogy esetleg valódi útravalóról, répáról, krumpliról, és valami baromfiételről van szó.)

Egyébként örülök neki, hogy vannak emberek, akik hajlandóak időt, energiát, pénzt áldozni arra, hogy megismertessék az ittenieket a város történetével, és képeslapot kapni is jó. Csak ez a kezdés sikeredett most mókásra.

Az idézet egy nagyon kedves hölgytől származik, aki az irodánkat takarítja, postára jár, biztos van valami hivatalos munkaköre is, kisegítő alkalmazott vagy valami hasonló. Egyébként gyerekpesztrának is kiváló, ha a gyerekeknek velem kell jönniük dolgozni, nagy öröm, ha Klárika néni ráér, mehetnek vele ide-oda. Nagyon szeretik.
Mindig meg szokott venni valami színes-képes újságot, és mutatta ma nekem, hogy BB Évinek megszületett a második gyereke. Ez egyébként az mtv.hu-n is top hír. Hurrá, mondok, ki az a BB Évi, erre ugyan emlékeztem, így nem is kérdeztem. De tényleg, kicsoda?
És még azt is megnéztem, hogy néz ki szegény feje, és megtudtam, hogy pszichiátrián van, és hogy az első gyerekét is az anyukája nővére neveli, és hogy nem tudott nevet adni a gyereknek, és hogy az újszülött apja talán egy családos ember, aki felneveli a gyereket, ha tényleg ő az apa. És leginkább azt tudtam meg, hogy ez a rohadt média, ezt teszi az emberrel. Hogy ez milyen helyes kislány volt, és tessék, mi lett belőle. Mert a szemét tévé, rádió, újság. Mondja Klárika néni, miközben nézi, hallgatja, olvassa a szemét médiát. És még pénzt is ad érte. Klárika néni különben a jó emberek csoportjába tartozik.

Nem értem, mi viszi rá a népeket, hogy pénzért vegyenek bulvárhírekret. Ha nem keresik, akkor is megtalálják ezeket az információkat, be kell fogni a fülünket, becsukni a szemünket, hogy ne legyünk tájékozottak a celebek életéről. Azt gondolom, hogy talán
- szeretnek tájékozottnak látszani,
- szeretik tudni, hogy mást is ver az ura, ivott az apja, küzd a kilókkal, hiába híres,
- szeretnek leskelődni,
- nem szeretnek komolyabb dolgokkal foglalkozni,
- nem nagyon tudnak olvasni, csak a szép színes képeket nézegetik.

Megkezdődött a félév. Nem mostanában, járunk már egy ideje egyetemre, az alapozó időszakon túl is vagyunk. A számonkérés egy részén is. De annak még nem látni a végét.
Az alapozás azt jelenti, hogy amit nem tanultak meg a hallgatók 4 év alatt a középiskolában (sőt, egyesek 12 éves nemtanultsággal büszkélkedhetnek), azt két hét alatt pótolják. Matematikából és fizikából. Van benne kihívás, nekünk is.

Tehát számonkérés. És borzalom. Egészen meglepő dolgokkal találkozunk érettségizett, műszaki pályát választó embereknél/fiataloknál/gyerekeknél.

Például:
Feladat: egy derékszögű háromszög területe 24 cm2, kerülete 24 cm. Mekkorák az oldalai?
Na ez tipikusan olyan kérdés, amire rögtön tudja a választ, aki oldott már meg néhány derékszögű háromszöggel kapcsolatos feladatot. A válasz 3, 4, 5 szokott lenni, vagy ha ez nem jön be, 6, 8, 10. Aki nem ennyire rutinos, annak fel kell írnia a kerület- és a területképletet és a Pitagorasz-tételt. Három ismeretlen, három egyenlet, megoldható. Igaz, másodfokú egyenletre vezet, és kétszer is kell helyettesíteni. Amennyire én tudom, senkinek nem sikerült megcsinálni több mint száz emberből. Egy jó részük nem tudta, hogyan kell kiszámolni egy derékszögű háromszög területét. Olyat is láttam, aki kockás lapra felrajzolt egy háromszöget, az átfogót vízszintesen, a derékszög volt felül. És felírta a területet: t=c*m/2. Ami jó, csak nyilván nem ezt, hanem a befogók szorzatának felét kell használni. Másvalaki rájött, hogy ha a kerület és a terület egyenlő, akkor a háromszögnek muszáj egyenlő szárúnak lennie. (Nem igaz.) A Pitagorasz-tétel meg alig valakinek jutott eszébe. A kerületet többnyire tudták.
Sokan vannak, akiknek egy másodfokú kifejezés (másodfokú egyenlet megoldása, ábrázolás) gondot jelent, ha az x2 együtthatója nem 1, vagy ha nem x2, x, konstans sorrendben szerepelnek a tagok. Olyat nem is merek kérdezni, ahol a változó nem x, hanem mondjuk y.

Az is igaz persze, hogy ez már a pótdolgozat volt, azoknak, akiknek elsőre nem sikerült. A jövő héten írhatnak még egy pótpótdolgozatot azok, akiknek most sem sikerült, utána ...

Hát ilyen népek jöttek az idén egyetemre. Nem tudom, kinek jó ez. Na de azt sem, hol lennének jobb helyen. Itt legalább tanulnak valamit. Talán.

Elnézést, nem tudtam ellenállni ennek a címnek, amikor eszembe jutott.

Láttam ma az egyetemen egy embert. Járdát sepert. De nem seprűvel ám, hanem benzinmotoros fújógéppel, lefújta a járdáról a lehullott levelet. Borzasztóan hangos volt és büdös, és még csak sokkal gyorsabbnak sem tűnt a hagyományos módszernél. Viszont jóval drágább. A levelek meg persze fittyet hánynak a technikára, hullanak tovább a járdára az ember mögött.

Modern idők.

A Múzeumok éjszakája után most Kutatók éjszakája lesz, szeptember 25-én.

Panaszkodott nemrégiben a férjem, hogy mostanában a camembert sajtnak nincs olyan jó íze, mint régen. Bezzeg gyerekkorunkban... Erre nem tudok mit mondani, nálunk a sajt a trappista volt, időnként az ementáli, de azt nem szerettem. Meg persze a macisajt.
A múltkor láttam a boltban félárú camembert-t, persze, aznap járt le a szavatossága. Gondoltam, ez a sajt annál jobb, minél érettebb, vettem egyet. Már hazafele is gyanús volt, mintha savanyú tej lenne az autóban, de mikor itthon kibontottuk, valami rettenetesen erős szaga volt. És akkor nagyon finoman fogalmaztam. Az íze viszont meglepően jó. Vagy legalábbis elviselhető, főleg a szagához képest. Ízlés kérdése. Nem fogyott el még sajnos, a gyerekek se hajlandóak enni belőle, én is csak ha muszáj lenne. Így aztán elég régóta lakik a hűtőben. Először becsomagoltam a saját csomagolásán kívül egy nejlonzacskóba. Aztán még egybe. Aztán az egészet beletettem egy fedeles műanyag dobozba. De még így is eszméletlen büdös. Szerintem éjszakánként suttyomban kiül a doboz tetejére szellőzni.

Végre. Két napig ugyanis nem volt. Így aztán főzés és meleg víz sem, fürdés helyett mosdás lavórban. Még szerencse, hogy előkerült a fiók mélyéről a szovjet merülőforraló. Nem is lett volna olyan nagy gond, ha nem reggel tudom meg a kedves szomszédtól, akivel véletlenül összefutottunk, hogy délben már nem lesz gáz. Ő tudta, mert hallotta, ahogy egy autóból kiabálták, hogy "Nem lesz gáz két napig! Nem lesz gáz két napig!" Lehet, a kisbíró is kidobolta, de a város honlapján nem volt ilyen üzenet, sem a villanyoszlopon, sem a postaládában. A gázművek honlapján igen, de azt viszonylag ritkán nézem. A szomszéd azt is tudta két nap múlva reggel, hogy már előző este óta van gáz. A szomszéd faluban bemondták hangosbeszélőn.

2009. szeptember 11-én éppen ez:

• Babát vár a magyar színészházaspár!
• Döbbenetes titok derült ki! Elvették a valóságshow-sztár gyerekét
• Falatnyi edzőfelszerlésben kapták lencsevégre a teniszcsillagot
• Bugyiban járta Párizs utcáit Lady Gaga (képekkel)
• Leskelődik a lánya után a műsorvezető
• Elhunyt Dr. Mosonyi György

Forrás: mtv.hu, top hirado.hu.

Férjem családjában hagyomány, hogy minden nyáron találkozót szerveznek három (lassan négy, ahogy elnéztem a nagylányokat) generációnak. Eleinte valamelyikünknél, de harminc ember vendégül látása nagy feladatot ró a házigazdára, az idén a Zemplénben vettünk ki egy hétvégére egy házat. Volt kemence (lángos, töltött káposzta), bogrács (gulyás), tornácos ház, nagy udvar, sátor, jókedv. Mosogatás. Zaj csak annyi, amennyi szájjal produkálható, szerencsére megvan mindenki gépi hang nélkül. Kellemes, kedélyes, értelmes népek alkotják a családot, öröm velük lenni. Gyerekek félévestől húszéves korig.

A szomszédból áttévedt egy tyúk, a gyerekek megfogták, kötöttek rá madzagot, és sétáltatták a kertben. Észrevette ezt a férjem unokatestvérének férje (azóta ő a tyúkos Gyuri bácsi), és bemutatta az érdeklődő közönségnek, hogyan lehet hipnotizálni. Fogta a szegény jószágot, betette a fejét a szárnya alá (a tyúk fejéről és a tyúk szárnyáról van szó), leírt vele (a tyúkkal) két nagy kört a levegőben, aztán letette a földre. A tyúk meg úgy maradt. Meg se moccant. Szabadon lehetett mozgatni a tagjait, nem reagált semmire. Másik módszer, hogy kell húzni egy vonalat a földre, és a tyúk fejét rá kell szorítani. Vagy a szeme elé kell tartani a kezünket.
A bmw vagy audi kulcs pörgetése is működik, de csak szőke tyúkoknál. (Hiába, ilyen vicces ember ez a tyúkos Gyuri bácsi.)

Lehet még hipnotizálni sziámi macskát a fejére szerelt lámpával, és kígyót is. Megkérdeztem, hogy mi történik ilyenkor, és megtudtuk, hogy a központi idegrendszer fárad ki nagyon a koncentrálástól. Ezért szokás emberekkel is mozgó fényes pontot nézetni, és ezért álmosodunk el az esti olvasástól hamar. A kígyó is ezt használja, amikor az áldozata a szemébe bambul. Azt is elmesélte, hogy az emberek közül csak azt lehet hipnotizálni, aki maga is akarja. Őt például nem sikerült a szakembernek, a kollégái közül meg többeket is, de nem olyan egyszerű, mint a tyúkkal. Már csak azért sem, mert nehéz lenne a fejüket a szárnyuk (hónuk) alá dugni.

A tyúk különben túlélte a kísérletet (szerencséje volt, Gyuri kutatóorvos, nem minden kísérleti állata ilyen szerencsés), de abban nem vagyok biztos, hogy ha a kakas lett volna, ami hajnalban ébresztette a sátorozókat, akkor is épségben távozott volna.

Tegnap teszkózni voltunk a lányommal, és belebotlottunk egy fiatal hölgybe, aki pampucokat reklámozott. Becserkészett minket egy tálkával, hogy húzzunk egy cetlit, és ha szerencsénk  van, meglepetést kapunk. Nem tudom, mi ütött belém, el szoktam hessegetni az ilyeneket, de most kötélnek álltam. Húztunk kispapírt, és láss csodát! nyertünk egy meglepetést. A következő történt:
A kishölgy nagyon örült, hogy ilyen szerencsések vagyunk, elmesélte, hogy egy új cég termékeit reklámozzák (a nevét sajnos elfelejtettem), amelyik nem plakátokra és tv-reklámra költ, hanem meglepetést ad, így népszerűsíti a termékeit. Kaptunk  a kezünkbe egy ajándéktasakot, amibe kezdte belepakolni, hogy mi mindent kapunk ingyen. Közben sorolta, hogy ez majd mennyibe fog kerülni a boltban, és milyen remek természetes alapanyagokból készültek. Került a táskába kéztisztító és -krém, testápoló, tusfürdő, borotválkozás utáni balzsam tizenvalahány ezer forint értékben. Ekkor már nagyon nem értettem az egészet, majd csak a végén, amikor a tizenkétezer forintos parfümöt is beletette, amit nyolcezer forintért vehetünk meg, világosodott meg a dolog. Összeszámolta nekünk, hogy most huszonnyolcezer forint értékű ezt-azt ingyen megkaphatunk, ha kifizetjük a nyolcezret a parfümért. Sőt, kapunk egy bónt is, amivel, ha majd beindul a kereskedés, ugyanezt a csomagot ismét megvehetjük ugyanennyiért.
Azt hiszem, nem volt buta, aki kitalálta ezt a kampányt. Áll ott a szegény ember, kezében a táska, amibe kerülnek bele a jobbnál-jobb dolgok ingyen, már beleéli magát, hogy ez a sok minden tényleg az övé, meg hogy tényleg szüksége van rá, meg is szereti. Kell hozzá erő, hogy azt mondja végül: Köszönöm, nem. (Vagy esetleg csúnyábbat.) Nekem sikerült nemet mondani. Udvariasan.

Sok dolgunk volt ma a lányommal, el kellett egy csomó pénzt költeni különböző boltokban, nem értem rá itthon főzni. Mivel úgyis Gödöllőn jártunk, és már szemmel tartok egy ideje egy étterem-cukrászda-kávéházat, gondoltam, ma kipróbáljuk. A fagyit már kóstoltuk korábban, meggyőző volt. A mai ebéd is. Menüt ettünk, a leves közepes volt, a csirke jó, a sajtmártás és a steak burgonyának nevezett köret kiváló. Kívül forró és roppanós, belül lágy és krémes. Elfogadható áron, 890 Ft-ért adják (desszerttel 1090 Ft). Egyszer majd kipróbáljuk rendes, étlapról választott vacsorával is, és a sütemények is nagyon csábítóak.
Nem titkolják a recepteket sem, amit ott láttam, az is nagyon szimpatikus.

A cím is sejteti, nem lesz szó világmegváltásról. Csak egy kis könnyű ennivalóról, ami az utóbbi időben gyakran kerül az asztalunkra és a hasunkba. Úgy készül, hogy fog a háziasszony (vagy -ember vagy akár -gyerek) egy nagy doboz joghurtot, egy szűrőt, egy tálat meg egy sűrű szövésű tiszta ruhát. Én egy négyszeresen összehajtott gézkendőt használok, de egy pelenka is megteszi. Nem az eldobhatós, hanem amit mi hordtunk annak idején. A szűrő jobb, ha műanyag, a fémes ízt egy picit átveszi a joghurt.
Szóval fogja az ember (vagy az asszony) ezeket a dolgokat, alkalmas sorrendben egymásba rakja (aki nem találja ki a megfelelő sorrendet, az nem érdemli meg, hogy egyék), a tetejére valami nehezéket tesz, és vár. Mondjuk elmosogat közben. Kb. félóra alatt a joghurtból kicsöpög egy csomó lé, a joghurt pedig mintegy varázslat eredményeként krémessé válik. Minél tovább hagyjuk csöpögni, annál sűrűbb, keményebb masszát kapunk.
Ezt a krémet szoktam aztán dzadzikibe használni, vagy hagyom egy napot is a hűtőben csöpögni, és fűszeres krémsajtot csinálok belőle. Leggyakrabban egyszerűen összekeverem mézzel (luxusváltozatban vaníliával és tejszínnel vagy mascarponéval is), és gyümölcsre teszem. Mézzel-citrommal-citromhéjjal ízesítve könnyű, finom kísérője palacsintának, sült almának (ehhez tudom még ajánlani a tokajival kevert mascarponét is, de az egy súlyosabb alkotás).
A gyerekek nagyon szeretik, ma is ez volt az ebédünk, leves, utána szilva, szőlő joghurttal. Kiváló megoldás a bolti műanyag gyümölcsjoghurtok helyett.

Kaptam két könyvet a nyárra a fiam tanárától. Nagyjából el is olvastam őket, tudom ajánlani mindenkinek, akinek gyereke, unokája van vagy lesz.

Az egyik Wolfgang Goebel és Michaela Glöcker munkája, A nagy gyermek-kalauz, kiadta dr. Szőke Henrik. Orvosok írták, és megismerhetjük belőle a betegségeket, hogyan kezeljük őket, csecsemőgondozási tanácsok vannak benne, bedörzsölések, fürdők receptjei. Olvastam arról, hogy miért jó a láz, és miért nem ajánlják a lázcsillapítást; hogy a betegségek miért fontosak és hasznosak a gyerekeknek és felnőtteknek; hogy akit mindig gyógyítanak, az sosem gyógyul. A kifogásom a könyv ellen az, hogy R. Steiner tudományosnak nevezett antropozófiai kutatásain alapszik. Ilyesmit olvastam benne, hogy nem nagy tragédia, ha belehal egy gyerek egy betegségbe, mert a léleknek nyilván erre a tapasztalatra van szüksége ebben az inkarnációban, és majd a következő életek során hasznát fogja venni. A születés előtti életről is sok bizonyosságot állítanak a szerzők. Ettől számomra az egész könyv nehezen elfogadható, annak ellenére, hogy tele van hasznos tanáccsal.

A másik könyv, Elisabeth Plattner: A nevelés mindennapi művészete (szintén dr. Szőke Henrik kiadásában) viszont teljes egyetértésemet kivívta. Az alcíme: Hogyan bánjunk derűs és ördögien rossz gyermekeinkkel. Igazából semmi nagyon meglepőt nem olvastam benne, inkább ráismerek, hogy aha, igaza van, én is így gondolom, de jó, hogy megfogalmazta. Egy csomó jó és rossz példán keresztül bemutatja, mi a különbség az engedelmesség és a látszatengedelmesség, a jó és a rossz büntetés között. Megtudtam, mennyivel jobb javaslatot adni a gyerekeknek, mint utasítani őket, hogyan lehet olyan büntetést adni, ami hasznunkra válik, hogyan kell játszani hagyni őket, mikor nem kell dicsérni a gyerekeket, és igyekszem is megvalósítani ezeket. Egyre könnyebben megy. Az ördögi körök jótékony spirálokká válnak. Kár, hogy nem jóval hamarabb került a kezembe a könyv, a legtöbb példa 4-5 éves gyerekekkel kapcsolatos. De itt is igaz, hogy jobb későn, mint soha.

Nagy vihar volt tegnap este. Itthon voltunk, ráértünk, örültünk neki. Idővel elvonult, és onnantól még érdekesebb lett. Kiálltunk az udvarra, és gyönyörködtünk a villámokban. Soha nem láttam még ilyen rengeteget ilyen rövid idő alatt. Csodaszép volt. A fiamat is lenyűgözte. Nem volt már félelmetes, messze járt a vihar, csattanások nem hallatszottak, csak tompa dörgés. Mégis tiszteletet parancsoló, fenséges látványban volt részünk.