hallgatok

Volt még tovább is.
Abaligeten folytattuk a nyaralást, a Denevérmúzeum tetőterében laktunk. Megijedtem, amikor megérkeztünk, túlságosan üdülőhelynek tűnt a környék, de szerencsére ez elmúlt, csak a vasárnap esti program volt. Abaligeten persze megnéztük a barlangot, meg a denevérmúzeumot is, ha már ott laktunk, és megtudtuk, hogy
- a barlang szigorúan védett, így a benne található összes élőlény is, a betévedő denevérek, rókák, vidrák, rákok, még a szúnyogok is.
- Abaligeten azért nincs szúnyog, mert rengeteg a denevér.
- hogyan lehet denevérlakást készíteni és hová kell tenni, ha saját denevért szeretnénk. A saját denevér nagyon jó, mert ugyan nem lehet látni (nem szabad zaklatni az odújában, mert akkor elköltözik), de tudjuk, hogy van. Már csak a szomszédasszonytól kell engedélyt kérni, ő ugyanis nem kedveli ezeket a jópofa kis állatokat. Majd elmeséljük neki a szúnyogokat.
Friss hír: nem lesznek denevéreink, szomszédasszony erősen ódzkodik, én meg nem tudtam megígérni, hogy a mi légterünkben maradnak. Inkább marad a jószomszédság.

Van két tó is Abaligeten, halakkal, horgászokkal és kacsákkal felszerelve, ami nagyon jó gyerekeknek való program. Lehet nézni a horgászokat, etetni a kacsákat maradék kenyérvéggel.

Kacsaetetés

A Mecsekben nekem a legkedvesebb a Melegmány-völgy. Van néhány hely az országban, ami különösen kedves a szívemnek, de nem tudom megindokolni, miért. Mint például Bélapátfalva és a Bélkő vagy a Balaton-felvidék. A Melegmány-völgy nagyjából úgy néz ki, mint a Szalajka-völgy, kivéve hogy nem láttunk pisztrángot, kerítést, kisvonatot és embert.

Melegmány manókkal

Voltunk hosszú túrán is, Orfűről felgyalogoltunk a Zsongor-kőhöz. Nagyjából az egész nap elment vele, 12 km-es séta volt. Tudom, tudom, vannak sokan, akiknek ez meg se kottyan, de nekünk (nekem) elég egy napra. Lassan szoktunk menni, alaposan szemügyre veszünk eget-földet, fát-bokrot (szedret), tücsköt-bogarat.

Ilyen kicsi békát fogott a fiam

Az úton találkoztunk a Szegedi Karszt- és Barlangkutató Egyesület barlangászaival, pár év múlva visszamehetünk a gyerekekkel barlangot kutatni. A hegytetőn egy pálos kolostor romjait találtuk. 

Kilátás a Zsongor-kőnél

 

A gyerekek kedvéért egy napot az orfűi strandon töltöttünk, pancsolással, kártyázással. Nem nagyon szeretem a strandokat, de egy szép kis tó mellett szívesen elücsörgök, heverészek. Orfűn érdemes megnézni a malommúzeumot, itt található az ország egyetlen ma is működő vízimalma.

Jót tesz a nyaralás. Összehozza a családot, ráérünk, szép helyeket ismerünk meg, együtt elfáradunk, együtt játszunk. Én sem sütök-főzök, a múltkori írásomnak ellentmondva, nem főztem túrós tésztánál bonyolultabb ételt, bizony levesporon, konzerven éltünk. És milyen jó volt! Gyerekkorunk ízei tértek vissza: parizer, májkrém, vagdalthús. A barcsi és sok korábbi esetből okulva étteremben nem akartunk enni, de aztán mégis rábeszéltem a családot, mert láttam a falu hirdetőtábláján egy lapot, amin a szomszéd faluban levő kis éttermet nagyon bizalomgerjesztően ajánlgatták. Nem is csalódtunk.
A szépen ápolt, jókora kertben, ami egy idősebb német házaspáré volt, néhány asztal állt, lábuk régi varrógépből átalakítva. Rengeteg fűszernövény, tavacska, gondosan nyírt fű, nagy sakk, a bácsi rögtön hozott a gyerekeknek labdát, ütőket. Az étlapon pár grillétel szerepelt (lazac, csirke, marha), saláta, fóliás krumpli, ennyi. Félig önkiszolgáló, az italokat nekünk kellett kivenni a hűtőből, kibontani és az asztalunkhoz vinni. A vacsoránk is finom volt, nem mondom, hogy különleges, de jóízű, a krumpli különösen.